Az első lépések az Örömteli élet felé

2018.02.11

,,Nem tudod megváltoztatni, ami történt, amit tettél vagy amit veled tettek. De dönthetsz, hogy most hogyan élsz." (Edith Eger)

Gyermekként gyakran álmodoztunk és tervezgettünk. Én is sokszor elképzeltem, mi leszek, ha nagy leszek, elképzeltem magam feleségként, és anyaként. Apró részleteiben láttam jövőbeli életem, persze akkor még nem tudtam, hogy életem  forgatókönyvét nem egyedül írom. Nem számoltam azokkal a tényezőkkel és történésekkel, amelyek egyik óráról a másikra, vagy akár egyik percről a másikra gyökeres változást tudnak előidézni egy ember életében, és azzal sem számoltam, hogy egy-egy bekövetkező történés olyan mély nyomokat tud hagyni bennünk, aminek következményeit még hosszú évek múlva is el kell, hogy szenvedjük.

Sokáig azt éreztem, csak úszok az árral, nem hogy jobb, egyre rosszabbra fordultak dolgaim, és félve tettem a kérdést, vajon mi jön még?! Közben azt érezve, hogy rohamosan fogy az erőm, a helyzet túlnő rajtam, nincs erőm tovább küzdeni. 

A szenvedésnyomás akkora volt egy idő után, hogy azt mondtam, NEM AKAROK ÍGY ÉLNI TOVÁBB! Azt éreztem, szeretném végre a kezembe venni az irányítást, és minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy jobbra forduljon az életem. Mondhatom azt, hogy minden egy döntéssel kezdődött. Eldöntöttem, hogy változtatni és változni szeretnék! A múltat lezárni és elengedni, mert szeretnék boldog lenni! 

A traumatikus események különböző hozadékait hordozva számtalanszor elbizonytalanodtam abban, hogy valóban képes leszek-e elérni a célom, elszakadni a múlttól, és változtatni mindazon, amin szükséges ahhoz, hogy elmondhassam, hogy Örömteli az életem. Újra és újra feltettem a kérdést: Egyáltalán lehetséges-e ez?  Kutakodni kezdtem, sokszor elszomorító eredményekre bukkantam a témában, de mégsem akartam feladni! Csak azért is szerettem volna a célom felé vezető utat megtalálni, hogy idővel másokat is elindíthassak ezen az úton.  Hosszú utat jártam be, míg célom elértem, de egy valamit biztosan állíthatok: az Örömteli élet bárki számára elérhető, aki képes dolgozni érte, hajlandó elengedni a múltat, felhagyni az önsajnálattal, valamint a környezet hibáztatásával. Sokszor könnyebb a felelősséget másokra hárítani, legyen az szülő, barát, házastárs, mint cselekedni. Fordulópontot jelentett az életemben, amikor felismertem azt, hogy nem hibáztathatok másokat a végtelenségig! Minden ember felelős a maga életéért, és rajta áll, hogy mit kezd vele. Így igaz volt ez rám is, rajtam állt, hogy mit kezdek a múltban történtekkel. Tönkremegyek, és ne talán 'tán belepusztulok, vagy cselekszek. Én az utóbbi utat választottam. Eldöntöttem napról napra tenni fogok azért, hogy túllépjek a múlton,  fejlődjek általa, és eszközként használjam fel egy nemes cél érdekében, mindeközben Örömtelivé varázsoljam az életem.

Egyszer és soha többé, ennyi az élet! Minden ami elmúlt, nem jön vissza többé! Ne szalaszd el a lehetőséget! Cselekedj, amíg még van rá lehetőséged, hogy ne azok közé tartozz majd, akik egy napon azt fogják bánni, hogy voltak dolgok, amiket nem tettek meg, pedig meg lehetett volna. Tartozz azok közé, akik minden napot megragadnak, hogy szebbé, örömtelibbé varázsolják az életüket! 

Higgy benne, hogy a múltad, a fájdalmaid ellenére Neked is lehet Örömteli az életed! Hogy hogyan varázsolhatod szebbé? Igyekszem segíteni benne!

Te csak dönts mellette, és harcolj érte mindennap!