Hátizsákunkkal az úton...

2018.07.22

Hátizsákunkkal haladunk az úton. Azzal a hátizsákkal, amit születésünk pillanatában kapunk, és életünk valamennyi emlékét, és élményét tartalmazza. Az idő haladtával hátizsákunk egyre inkább megtelik, és a szép, örömteli emlékek, élmények mellett megjelennek azok is, amelyeket nem szívesen cipelünk magunkkal tovább. Hogy miért? Mert nehezek, fájdalmasak. Mindannyiunk hátizsákjában megtalálhatóak ezek, hiszen a földi élet sajnos nem kímél bennünket, embereket. Abban azonban különbözünk egymástól, hogy mennyi és milyen súlyú terhet cipelünk.  Lehetnek ezek fizikai, vagy lelki fájdalmak, betegségek, amelyektől oly jó lenne megszabadulnunk, de nem mindig lehet. Vannak olyan irányzatok, amelyek azt sugallják, hogy a legtöbb, amit tehetsz az az, ha jó mélyre pakolod hátizsákodban ezeket a tartalmakat, és rájuk pakolod mindazt, ami szép és jó... így, ha belenézel hátizsákodba, ezekkel találkozol elsőként... mintha a többi nem is létezne... Azt gondolom, ez nem hozza el életünkbe a várt eredményt. Sőt! Amennyire egyszerűnek tűnik ez, annál veszélyesebb lehet! Hogy mi az, ami mégis segítségünkre lehet? Ami biztos: ha szembenézünk hátizsákunk minden egyes tartalmával, legyen az szép, vagy akár szomorú, nehéz, félelmetes is. Sok esetben már az is nagy segítség lehet, ha nem akarunk megszabadulni minden áron attól, amitől lehet nem is lehet... ehelyett inkább megpróbáljuk elfogadni, megpróbálunk vele együtt élni. És visszük tovább az úton, elfogadva a tényt, hogy ezek is hátizsákunkhoz tartoznak.