Csak irigy! De, elég baj ez neki!

2018.11.04

Bizonyára sokszor hallottuk már mindannyian azt a kijelentést, hogy: ,,Inkább irigyeljenek százan, mint, hogy egy ember is sajnáljon!" Az tény, hogy semmiképp sem szerencsés dolog, ha sajnálnak bennünket,sőt kimondottan romboló hatású is lehet! Viszont vannak, akik az irigység érzésével nehezen tudnak megküzdeni. Pedig, mivel korunk egyik gyakori jelenségéről van szó, ezért fontos, hogy megtanuljuk kezelni!

Az emberi rosszindulat és gonoszság hátterében gyakran az irigység áll. Olyan sok vannak, akik pontosan tudják, milyen, mikor valaki irigyli mindazt, amit elértél, amid van, illetve azt, ami Te magad vagy. Sokaknak nem kell bemutatni, mi mindenre képes az irigy ember. 

Azt gondolom azokról az emberekről, akik az irigység érzését megélik, hogy rendkívül kitartóak! Képesek mindent bevetni annak érdekében, hogy elhitessék gyenge és értéktelen a másik, miközben ezzel csak az a cél, hogy elvegyék a kedvét a másiknak attól, hogy véghez vigye mindazt, amit szeretne. 

Nagyon szeretem Almási Kitti következő gondolatát: ,,Személyesen is tapasztalom, hogy szakmai oldalamra nehezen tudok olyan bejegyzést vagy videot kitenni, amit legalább egy-két fikázó (én csak így hívom) meg ne találna. Ilyenkor gyakran felmerül bennem, hogy, ha nem irigyelnék azt a figyelmet, amit a hasonló tartalmak kapnak, alig, ha pazarolnák a véges életüket ilyesmire, és, ha jobbat tudnának készíteni, vélhetően azzal foglalkoznának."

Igen, sokszor történik az, hogy aki irigy mindent meg tud kritizálni, mindenben látja a hibát, elfeledkezve arról, hogy ő maga is esendő ember, aki nem tökéletes... És általában nem látjuk azt, hogy ő maga jobbat tudott volna csinálni attól, mint, amit kritikájával illet. 

Azt gondolom, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha feladjunk álmainkat, csak azért, mert van, akinek nem tetszik mindaz, amit véghezviszünk. Egyébként sokszor elég az, hogy pusztán létezünk... amit egzisztenciális irigységnek nevezünk. 

Látva azt, hogy egy másik ember figyelmet és elismerést kap, szembesíti szemlélőjét azzal, mi az, ami a másiknak van, neki pedig nem, továbbá szembesíti azzal is, mi az, amit elmulasztott akkor, amikor cselekedhetett volna, de nem tette. Gyakran látjuk azt, hogy az irigy ember nem tart önvizsgálatot, és ahelyett, hogy befelé tekintene, és az irigysége mögött álló okokat boncolgatná, gyűlölködni kezd, mindezt különböző játszmákkal teszi. Időnként az irigysége következtében elkövetett próbálkozások elég extrém formákat öltenek, és túl mennek minden határon, ilyenkor már nyugodtan beszélhetünk emberi gonoszságról is. 



Mintha úgy gondolkodna az irigy ember, ha neki szerencsétlenül alakult az élete, ne legyen a másé sem jobb ... és el is követ mindent ennek érdekében. Gyakran alkalmazzák a lejárató célú kibeszélést és rágalmazást, nem törődve azzal, hogy ezek már bűncselekménynek számítanak. Az az ember, aki nagyon szeretne a figyelem középpontjába kerülni, de sehogy sem tudja ezt elérni, hát próbálkozik így, és más manipulatív eszközökkel. 

Semmiképp sem kell arra törekednünk, hogy megfeleljünk ezeknek a személyeknek, és kivívjuk pozitív érzéseiket, elfogadásukat, barátságukat pl., ilyen alapon akkor be kellene zárkóznunk, és nem csinálni semmit. Én arra biztatom az Olvasót, amire már korábban is, nem szabad feladni az álmokat, csak azért, mert van, aki irigy! Ez legyen az Ő baja! Kívánjuk neki azt, hogy minél előbb tudja meglátni önmaga értékét, és legyen ereje, kitartása elérni mindazt, amit nem sikerült, és irigysége hátterében húzódik! Kívánjunk pozitív érzéseket, hiszen az irigység is egy olyan negatív érzés, mert sokkal többet árt annak, aki átéli, mint annak aki ellen irányul ez az érzés... Azt hiszem ez a legtöbb, amit kívánhatunk, miközben haladunk tovább céljaink felé!

  

Felhasznált irodalom:

Almási Kitti (2018): Irigység, kibeszélés, rosszindulat. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.