Ami nem öl meg, megerősít?!

2018.09.23

Számtalan olyan dolog van az életben, amelyet nem tudunk irányítani és befolyásolni. Ilyenek életünk negatív eseményei, veszteségei is. Sokunk szörnyű traumákat éltünk meg a múltban, vagy kell megélnünk életünk során. Aki traumát él át, megpróbáltatik... Egy-egy átélt trauma próbára teszi a személy tűrőképességét, alkalmazkodó képességét, és még sorolhatnám. De fontos, hogy a trauma idővel a növekedést és fejlődést is szolgálhatja. Az ilyen, trauma következtében bekövetkező fejlődést poszttraumás növekedésnek nevezzük. A fogalom Richard G. Tedeschi és Lawrence G. Calhoun nevéhez köthető, akik az 1990-es években kezdték el használni azt az Észak-Karolinai Egyetemen végzett kutatásaik alapján. Tedeschi szerint a traumákat túlélők 90 százaléka számol be a poszttraumás növekedés valamilyen aspektusáról, mint például az élet magasabb fokú megbecsüléséről.

Ahogy az a kifejezésben is benne van, az a személy, aki poszttraumás növekedésen megy keresztül, személyisége olyan mértékben fejlődik, hogy meghaladja a trauma előtti szintet.

Vizsgálati eredmények igazolják, hogy azok a személyek, akik valamilyen súlyos betegséggel küzdöttek meg a múltban, később sokkal jobban tudták értékelni az életüket, szemléletük pozitív irányba változott.  Megfigyelhető ezeknél a személyeknél az is, hogy a betegséggel való megküzdést követően alkalmazkodóbbá és figyelmesebbé váltak, és több pozitív érzelmet éltek meg, mint korábban. A stresszel is könnyebben meg tudtak küzdeni, mint korábban. Fontos jellemzőjük továbbá az, hogy megtanulnak a jelenben élni, és nem pedig a múlt és a jövő miatt szorongani. A vizsgálati eredmények továbbá azt is alátámasztották, hogy a poszttraumás növekedés együtt jár azzal is, hogy a személy egzisztenciális és spirituális élete gazdagabbá válik. Megváltozik érdeklődési körük, nyitottabbá válnak a transzperszonális dimenzió felé.

 És, ha most a Maslow-féle piramisra gondolunk, és magunk elé képzeljük, akkor látjuk, hogy a fenti sorokban bemutatott személy eljutott a szükségletek piramisának legfelső csúcsára, a legmagasabb fejlődési szintre.  

Felhasznált irodalom:

Kiss Enikő Csilla- Sz. Makó Hajnalka (2015): Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana. Pro Pannóniai Kiadói Alapítvány, Pécs.