A felnőttkori kötődés, párkapcsolati elégedettség, önértékelés, és szubjektív jóllét érzésének vizsgálata, bántalmazó apa mellett felnövő nők esetében

2018.02.03

Ahogy weboldalam egyik oldalán már korábban írtam, figyelmem fókuszában azok az emberek állnak, akik életük korai, vagy későbbi szakaszában valamilyen traumatikus eseményt szenvedtek el, és annak árnyékában élnek. 

Jelenlegi vizsgálatomban, olyan nőket vizsgálok, akik úgy nőttek fel, hogy nélkülözniük kellett az apai szeretetet, illetve bántalmazó apa mellett nőttek fel.

Azt, hogy "apahiányos" társadalomban élünk, és ennek következtében nő az "apaéhes" emberek száma, nemcsak szakirodalmi adatok alapján tudom, a mindennapok során is tapasztalom. Ahogy írtam, vizsgálatom középpontjában azok az "apaéhes" nők állnak, akik azon túl, hogy nem kaptak elegendő szeretetet, törődést, odafigyelést az édesapjuktól, számos sérelmet szereztek, melyet azt gondolom, valamilyen formában életük végéig magukkal cipelnek, miközben azzal a vággyal és elhatározással lépnek ki a szülői ház küszöbén, hogy egyszer egy harmonikusan működő családi légkört teremtenek, mely boldogságra képes utódok felnevelését teszi lehetővé.  Arra keresem a választ, hogy egy pszichológiailag, fizikailag, szexuálisan bántalmazó apa mellett felnövő nő, az átélt, hibás, példaként szolgáló családi minták ellenére, képes-e kiegyensúlyozott , harmonikusan működő párkapcsolatot kialakítani. Képes-e egészséges önértékelést kialakítani, illetve megélni a pszichológiai értelemben vett jóllét érzését? 

Az alábbi gombra kattintva, elérhetővé válik kérdőívcsomagom, melynek kitöltésével nagy segítséget nyújt számomra!

(A bántalmazás nem kritérium, egyetlen kritériuma van annak, hogy a kitöltött kérdőív elfogadható, értékelhető legyen: a kitöltő neme, csak a nők által kitöltött kérdőíveket tudom elfogadni, illetve fontos, hogy a kitöltő legalább másfél, két éve párkapcsolatban éljen.)

Köszönöm a közreműködést!