Örömteli élet- Történetek


Olvasói levelek, Örömteli történetek


Egyszer régen a következő idézetet kaptam útravalóul: 

,,Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." (Szabó Magda)

Majd, a búcsú perceiben mikor megkérdeztem, hogy hogyan tudom meghálálni a sok jót, amit kaptam? A válasz következő volt: Add tovább, amit kaptál! 

Erre törekszem életem minden egyes napján. Adni, tanítani, irányt mutatni. Visszaadni az emberek elveszett hitét, fényt gyújtani a sötétség közepette. Ráébreszteni embertársaim arra, hogy akkor is van tovább, ha úgy érezzük, minden erőnk elfogyott. Nagyon erős az ember, és annyira sokat bír! Földi életünk nem mentes a kihívásoktól, problémáktól, tökéletes, gondtalan élet így nem is létezik. De a nehézségek leküzdhetőek és a veszteségek túlélhetőek. Az, hogy az életben mit látunk meg, hogyan reagálunk helyzetekre, mire alapozunk, milyen értékek szerint élünk, az azonban rajtunk áll. És egy biztos: az Örömteli élet nem szerencse kérdése, nem ajándék, hanem igyekezetünk, munkánk eredménye! 

Az Örömteli élet kapuin sokan beléptek már az elmúlt hónapok során. Vannak, akikkel volt szerencsém személyesen is megismerkedni, emlékezetes pillanatokat megélni, szép eredményeket elérni. 

Ez az oldal az Övéké! 

Büszke vagyok rájuk nagyon, kitartó fáradhatatlan munkájukért, és hálás, bizalmukért! Szerencsésnek érzem magam, hogy az életük részévé válhattam!

Sokan vannak, akik mindennap meg kell, hogy küzdjenek, szembe kell, hogy nézzenek a pánikbetegség tüneteivel, velejáróival. A betegség képes az élet egészére rányomni bélyegét, sőt ellehetetleníteni az ember életét. Hasonló érzései, gondolatai volt annak a hölgynek, aki a következő sorokat írta.  

,,Hálásan Köszönöm, hogy az élet összehozott minket, még ha személyesen nem is találkoztunk sosem. Pánikbetegséggel, szorongással és ennek testi tüneteivel éltem mindennapjaimat. Hála Neked, hogy reményt és segítséget adsz a mindennapokhoz.

Köszönöm a házi feladatokat, az útmutatásokat. A segítségükkel napról-napra egyre jobban haladok a gyógyulás felé. Már megtudok tenni olyan dolgokat, amikre egyedül képtelen voltam hónapokig. Vannak megtorpanások, megingások, de Te mindig ott vagy, hogy biztass! Köszönöm,hogy Veled és a te technikáddal a gyógyulás útjára léphetek!

Hálás szívvel köszönöm!"  (Marianna, 38 éves) 

 

Az év első napjaiban fordult hozzám Ő, akire azóta is nagyon büszke vagyok, és hálás azért, hogy részese lehetek életének, csodálatos fejlődésének! Találkozásaink során, nem tudok nem gondolni ominózus telefonhívására, mely vészkiáltás, és közös utunk kezdete is volt egyben. Azóta hihetetlen változáson ment keresztül, és ma már erős NŐként éli mindennapjait, aki új célokat tűzött ki, és tesz is mindennap azok eléréséért!  

,,Egy olyan élethelyzetbe kerültem amit soha sem gondoltam volna, hogy megtörténhet velem. Először azt hittem megoldom egyedül, de kiderült ezt segítség nélkül lehetetlen! Nagyon mély pontra jutottam amikor hozzád fordultam, hogy segíts ebből kimozdítani. Teljesen elvesztettem az önbizalmam, úgy éreztem én már nem vagyok szerethető és sose lehetek boldog! Nagyon sokat jelentett az a pozitív, megértő és megerősítő segítség amit nyújtottál nekem, hogy úgy érezzem én már csak győztesen jöhetek ki ebből a helyzetből! Rávezettél arra az útra ami előre visz, új célokat tűztem ki, többet figyelek magamra, csak a pozitív dolgokra figyelek! A feladatok és technikák amit segítségül kaptam Tőled egy új "ajtót" nyitottak ki előttem és úgy érzem jó úton járok, hogy át is lépjek rajta a régit pedig bezárjam!" 

(V. Ágnes)