Történetek

Egyszer régen a következő idézetet kaptam útravalóul: 

,,Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." (Szabó Magda)

Majd, a búcsú perceiben mikor megkérdeztem, hogy hogyan tudom meghálálni a sok jót, amit kaptam? A válasz következő volt: Add tovább, amit kaptál! 

Erre törekszem életem minden egyes napján. Adni, tanítani, irányt mutatni. Visszaadni az emberek elveszett hitét, fényt gyújtani a sötétség közepette. Ráébreszteni embertársaim arra, hogy akkor is van tovább, ha úgy érezzük, minden erőnk elfogyott. Nagyon erős az ember, és annyira sokat bír! Földi életünk nem mentes a kihívásoktól, problémáktól, tökéletes, gondtalan élet így nem is létezik. De a nehézségek leküzdhetőek és a veszteségek túlélhetőek. Az, hogy az életben mit látunk meg, hogyan reagálunk helyzetekre, mire alapozunk, milyen értékek szerint élünk, az azonban rajtunk áll. És egy biztos: az Örömteli élet nem szerencse kérdése, nem ajándék, hanem igyekezetünk, munkánk eredménye! 

Az Örömteli élet kapuin sokan beléptek már az elmúlt hónapok során. Vannak, akikkel volt szerencsém személyesen is megismerkedni, emlékezetes pillanatokat megélni, szép eredményeket elérni. 

Ez az oldal az Övéké! 

Büszke vagyok rájuk nagyon, kitartó fáradhatatlan munkájukért, és hálás, bizalmukért! Szerencsésnek érzem magam, hogy az életük részévé válhattam!


,,Hálásan Köszönöm, hogy az élet összehozott minket, még ha személyesen nem is találkoztunk sosem. Pánikbetegséggel, szorongással és ennek testi tüneteivel éltem mindennapjaimat. Hála Neked, hogy reményt és segítséget adsz a mindennapokhoz.
Köszönöm a házi feladatokat, az útmutatásokat. A segítségükkel napról-napra egyre jobban haladok a gyógyulás felé. Már megtudok tenni olyan dolgokat, amikre egyedül képtelen voltam hónapokig. Vannak megtorpanások, megingások, de Te mindig ott vagy, hogy biztass! Köszönöm,hogy Veled és a te technikáddal a gyógyulás útjára léphetek!
Hálás szívvel köszönöm!"  (Marianna, 38 éves)