,,Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő, színes pillangói hoznak vissza az egyszer volt évekből. Derűs, és ki tudja, hányszor borús történetek ezek, de igazak mindig, még akkor is, ha nagyon magasba röpíti őket a képzelet. '' (Gúzs Imre)

Ahogy azt napokkal ezelőtt írtam, az elmúlt fél év eseményei és tapasztalatai alapján, a weboldalamon keresztül eljuttatott leveleket és megkereséseket figyelembe véve, célcsoportot jelöltem meg. Egy olyan csoportot választottam, akik rendkívül nehéz helyzetben vannak, akiknek nagyon sok akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy a múlt történésein...

Fél évvel ezelőtt, amikor megszületett az Örömteli élet, nem jelöltem ki célközönséget. De mindeközben úgy hozta az élet, hogy hétről hétre figyelmem fókuszába kerültek azok az emberek, akik életük egy korai szakaszában gyermekként, vagy életük egy későbbi szakaszán, felnőttként lelkileg megrázó, fájdalmakkal teli, traumatikus eseményeken mentek...

Évekkel ezelőtt életutam kapcsán rendkívül fontos volt számomra az, hogy választ kapjak a következő kérdésre: egy traumatikus életúttal rendelkező személy mit kezdhet a múltban történtekkel, az átélt veszteségekkel, sérelmekkel, fájdalmakkal. Mit tehet a boldogsága érdekében? Egyáltalán lehet-e valaha boldog?