Bemutatkozás

Szeretettel köszöntelek!

Röviden szeretnék bemutatkozni. 

Végh Viktória vagyok, 28 éves. Középiskolai tanulmányaimat a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tánc tagozatán végeztem, majd idővel a Debreceni Egyetem pszichológia szakos hallgatója lettem. A BA képzés befejezése után, a Pszichológiai Intézet MA képzésére nyertem felvételt. Jelenleg egy segítséggel élők nappali intézményében dolgozom.  

Szabadidőmben szívesen veszek részt hivatásomhoz kapcsolódó képzéseken, tréningeken, illetve érdeklődési területeimhez kapcsoló kutatásokat, vizsgálatokat végzek. 

Mivel fontos szerepe van az életemben a segítségnyújtásnak, ezért szabadidőmben szívesen vállalok önkéntes tevékenységeket beteg embereket segítő alapítványoknál, látogatok el kórházak fekvőbeteg- ellátó osztályaira.

4 éves korom óta szenvedélyem a tánc, kisebb megszakításokkal ugyan, de elmondhatom, hogy áttáncoltam eddigi életem. Nemcsak, mint önkifejezési formaként volt jelen életemben a tánc, hanem egy biztos kapaszkodót is jelentett életem válságos időszakaiban. A mai napig életem meghatározó része.

A tánc mellett másik nagy szenvedélyem hivatásom, a pszichológia, melyet elég korán, 16 éves koromban választottam, életem első komolyabb akadályának leküzdése után. Ekkor még nem gondoltam, hogy milyen hosszú, és drámai út fog elvezetni a célig.

Hosszú éveken keresztül, több, mint egy évtizeden át tűnt úgy, hogy elveszítem a küzdelmet, és időnként úgy tűnt az is életem is veszélyben van. Ma már úgy gondolkodom a múltammal kapcsolatban, hogy többet kaptam, mint amennyit veszítettem. Ma már nem bánom, hogy át kellett élnem azokat az eseményeket, történéseket, amiket megéltem, mert nagyon sokat tanultam, és azt mondhatom, hogy fejlődtem is az átélt traumák következtében. 

Victor Frankl volt az, aki azt vallotta, hogy ,, Nem a szenvedés pusztítja el az embert, hanem az értelmetlen szenvedés." A legkritikusabb időkben is úgy gondolkodtam, hogy értelme van a szenvedésemnek, mégpedig az, hogy profitálni tudjak belőle, és egy nap átadhassam mindazt, amit megtapasztaltam viszontagságos éveimben, továbbá hitelesen tudjak segíteni azoknak az embereknek, akik valami hasonlót élnek meg, mint egykor én. Nagyon erős kapaszkodót jelentett ez nekem.

Az idő során sorra olyan emberek az életemben, akik azzal kerestek meg, hogy különböző nehezen gyógyítható betegséggel küzdenek, vagy kilátástalan élethelyzetekkel, vagy csak elakadtak életük egy-egy területén, hallották a történetem, és segítséget szeretnének kérni. Eleinte megdöbbentem egy-egy ilyen megkeresés alkalmával, majd ez motivált arra, írjak.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy trauma, továbbmenve traumatikus életút, sokkal inkább feltételezünk negatív következményeket, mintsem pozitív kimenetelt. Történetemmel, készülőben lévő könyvemmel, a blogom által a bejegyzéseimmel szeretném feltárni az emberek előtt azt, hogy nem csak belesüppedni, belebetegedni, belepusztulni lehet traumatikus eseményekbe, vagy azok sorozatába. Pozitív következményekről is beszélhetünk, pozitív személyiségváltozásról, ún. traumatikus növekedésről. Ennek során a személy felismeri a szenvedése értelmét, ok-okozati összefüggést feltételez, és más perspektívából kezdi szemléli a világot, az emberi életet, kapcsolatait, és még sorolhatnám.

Nyílván sok tényezőn múlik az, hogy ki hogyan, milyen következményekkel kerül ki a küzdelemből, én azt hiszem, hogy a poszttraumás növekedés elérésének egyik meghatározó tényezője a hit.

Szeretném visszaadni az emberek elveszett hitét, és bíztatni őket arra, hogy higgyenek benne, hogy van kiút!

Ne adjátok fel a reményt, küzdjetek! És, ami nagyon fontos, keressetek olyan elfoglaltságot, legyen az sporttevékenység, kézműves tevékenység, bármilyen hobbi, ami kikapcsol és feltöltődést jelent, valamint kapaszkodót a nehézségek közepette!

Egy idézettel zárom soraim:

Azt kívánom, hogy:

"Értékeled a legkisebb érintés örömét is, a legkisebb falat

ízét, a nevetés gyógyító hatását. Másképpen nézed

a felhők játékát, az eső permetét, a köd gomolygását,

a nyüzsgő világ színes kavargását. Nem csak elviseled,

de megérted a csendet. Kevesebb ízt érzel, de jobban

odafigyelsz rájuk. Ki tudsz mondani félelmet keltő

szavakat. Tudsz akár nevetni is rajtuk. Változtál. [...]

Olyan előnyt kaptál, amit csak azok érezhetnek, akik

jártak a Holdon. Te a létezés túlsó oldalán jártál, és

gazdagon tértél vissza."

Örömteli napokat kívánok!