Pszichológia

A múltunk történései, múltbeli élményeink és sérelmeink, meghatározzák a jelen napjait, ami befolyással van a jövőnkre. Sokan fájdalmas terheket cipelnek hosszú évek, olykor évtizedek óta. Kínzó emlékeket, megannyi fájdalmat, és a félelmet, hogy mindezekben újra "részem lehet". Mert sokszor már elképzelhetetlenné válik az, hogy meg lehet tőlük...

Évekkel ezelőtt életutam kapcsán rendkívül fontos volt számomra az, hogy választ kapjak a következő kérdésre: egy traumatikus életúttal rendelkező személy mit kezdhet a múltban történtekkel, az átélt veszteségekkel, sérelmekkel, fájdalmakkal. Mit tehet a boldogsága érdekében? Egyáltalán lehet-e valaha boldog?

Nem tudok élni nélküle vs. Nem akarok élni nélküle. Ha jól megfigyeljük e két mondat egyetlen egy szóban különbözik, mégis mennyire más jelentést képvisel. Mennyire nem mindegy, hogy valamire képtelen vagyok, vagy éppen arról van szó, hogy képes lennék az adott dologra, de nem akarom.

Napjainkban egyre gyakrabban értesülhetünk drámai és tragikus eseményekről. Este a híradó is tele van velük, a közösségi oldalakon is sokszor lehet találkozni egy-egy rémhírrel, megdöbbentő, elképesztő történettel. És sajnos nem kitalált történetek ezek.