Pszichológia

Apa, aki a küszöbön átemel ...

,,Az apai szeretetet meg kell becsülni

és tiszteletben kell tartani, elég ritka kincs."

(Erich Worf Segal)

                                                           Az apa szerepe


Az APASÁG szót nyelvtani értelemben nézve, tekinthetjük főnévnek és igének is, tekinthetünk rá, mint egyfajta fogalomra, de mint tettre is. Az igazán elkötelezett apák számára az APASÁG egyszerre mindkettő, főnév és ige is egyben. Ők nem úgy tekintenek az APASÁG-ra, mint egyfajta pozícióra, amit betöltenek, hanem számukra ez sokkal több annál, egy élethivatás.  Jung szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy kevés apa gondolkodik úgy az apai szereppel kapcsolatban, hogy az élete legfontosabb feladata, hivatása. 

                                                           Az apai szeretet

Az apai és az anyai szeretet jelentősen eltér egymástól, de mindkettőre szüksége van egy gyermeknek ahhoz, hogy egészséges, teljes értékű felnőtt váljon belőle. 

Amikor egy gyermek megszületik, akkor az esetek döntő részében az anya az, akihez kötődik, az anya az elsődleges kötődési személy gyermeke életében. Az anyával való kapcsolata során a gyermek azt tapasztalhatja meg, hogy édesanyja szeretete feltétel nélküli, szereti, mert létezik, szereti, mert az ő gyermeke. Az anyai szeretet nincs feltételhez kötve, nem kell érte megdolgozni. Ennek persze negatívuma is van, mégpedig az, hogy az anyai szeretetet nem lehet kiérdemelni, kivívni. Vagy megkapja a gyermek az anyai szeretetet, vagy pedig nem.

Ahogy a gyermek nő, fejlődik és gyengül az anyához fűződő szoros kapcsolata, kialakul benne az igény, a vágy az apa szeretetére. Az anyai szeretettel szemben, az apai szeretet feltételhez kötött. Az apai szeretet úgy érhető el, ha a gyermek megfelel egy, az apa által felállított elvárásnak. Mint, ahogy az anyai szeretetnek, úgy az apai szeretetnek is van előnye és hátránya egyaránt. Az apai szeretet előnye az, az anyai szeretettel szemben, hogy ki lehet érdemelni. Hátránya pedig az, hogy könnyen el lehet veszíteni abban az esetben, hogyha nem tud a gyermek megfelelni az apa által felállított elvárásoknak. 

                                                       Apa-"Aki a küszöbön átemel"

Azt, hogy az anyáknak elengedhetetlen szerepük van gyermekük életében, régóta tudjuk, azonban fontos belátni, hogy egy gyermeknek legalább annyira nagy szüksége van apára, mint anyára. 

A gyermek szültését követően az anyával találkozik, ő az elsődleges kötődési személy életében. Ahogy a gyermek nő, megismeri az anya tulajdonságait, azonban vannak egy anyának olyan vonásai is, amit Winnicott "hajlíthatatlan vonásoknak" nevez. Ezek olyan tulajdonságok, olyan vonások, melyek elsődlegesen nem jellemzőek az anyára és a gyermek gondolkodása végül összeköti ezeket a jellemzőket olyan érzésekkel, amiket az apai iránt kezd el egy idő után érezni. Egyre függetlenebb lesz az anyától és ekkor kap fontos szerepet az apa.

Megközelítőleg a 6. év körül alakul ki nagy igény a gyermekben arra, hogy az apa szeresse, törődjön vele, a közelében legyen. A fejlődés szempontjából fontos, hogy az anya központú ragaszkodás apa központúvá alakuljon, és a kettő szintézise által válik valaki érett felnőtté. Hogyha ebben a folyamatban valahol elakadás történik, ha a folyamat sérül, akkor neurózisok alakulhatnak ki. 

Az anya biztosítja a családi otthon melegét, védi gyermekét, olyan környezetet teremt, melyben gyermeke biztonságban érezheti magát, azonban egy idő után a gyermek elkezd kifelé tekinteni a külvilágba és vágyik arra, hogy átlépje a családi otthon küszöbét. Ranschburg úgy fogalmaz: ,, Az apa az, aki átemeli a gyermeket a küszöbön és ő az, aki megmutatja gyermekének a küszöbön kívüli világot." Van egy olyan funkciója az apának, hogy kiemelje a gyermeket az anyával való szoros szimbiózisból. 

Összességében, az apának fontos szerepe van a nemi identitás fejlődésében, fontos szerepe van az én-tudat kialakításában, abban, hogy később hogyan vélekedünk önmagunkról, a világról. Az apa szerető, biztató elismerő szavai fontos szerepet játszanak abban, hogy egy lányból nő váljék és ez a fiúk is esetén is épp ilyen fontos. Tehát a bensőséges apa- gyerek kapcsolat elengedhetetlen a fejlődő nemiség szempontjából, továbbá meghatározó, hogy az apa milyen értékeket közvetít gyermeke felé. 

Fontos szerepük van az apáknak az adaptív stratégiák elsajátításában is. A gyerekek olyan adaptív stratégiákat sajátítanak el, amelyek kapcsolódnak az apa státuszához, jelenlétéhez, családban betöltött szerepéhez. 

Bernardoni és Weder vizsgálatukban olyan nőket vizsgáltak, akik sikeresek voltak munkájukban. Ennek hátterében azt találták, hogy 80%-ban az apák diplomások voltak és nagy gondot fordítottak arra, hogy gyermekükből önálló, független személyiséget neveljenek.

Az apák fontos feladatuknak tartják azt, hogy gyermekeiknek megtanítsák a szabályokat, felállítsák a határokat. Továbbá az anya és gyermeke között szoros az érzelmi ráhangolódás, míg az apával kevésbé. Ez azért fontos, mert az apával folytatott kommunikáció lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek felkészüljön az életre, ahol az emberek kevésbé vannak érzelmileg egymásra hangolódva. 

Azok a gyerekek, akik apa nélkül nőnek fel, kevésbé tapasztaltak, önállóak, magabiztosak, kevésbé jártasak az élet dolgaiban, kevésbé tudnak megbirkózni azokkal a nehézségekkel, melyekkel az élet szembeállítja őket. Ez vezethet oda, hogy az apa nélkül felnövő gyerek körében gyakoriak a különböző magatartás zavarok, egészségkárosító viselkedések. 

Felhasznált irodalom:

C.G.Jung (1995): Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 

D.W.Winnicott(2000): Kisgyermek, család,külvilág. Animula, Budapest.

E. Fromm (1993): A szeretet művészete. Helikon Kiadó, Budapest.

G.Chapman(2008): Családi összhangzattan. Harmat Kiadó, Budapest.

H. Bethune (1993): A szülő is ember. Park Könyvkiadó, Budapest.

K.R. Canfield(1993): A sikeres apa. Szilágy Attila, Budapest.

Ranschburg J.(2005): Egy egész életre szóló találkozás. In: Ranschburg J. (szerk.): Sorsdöntő találkozások: Szülők és gyermekek. Saxum Kiadó, Budapest. 7-68.


                  

                   Higgyj az élet értelmében!


 Évekkel ezelőtt életutam kapcsán rendkívül fontos volt számomra az, hogy választ kapjak a következő kérdésre? 

Egy traumatikus életúttal rendelkező személy mit kezdhet a múltban történtekkel, az átélt veszteségekkel, sérelmekkel, fájdalmakkal. Mit tehet a boldogsága érdekében? Egyáltalán lehet-e valaha boldog? 

Azóta már persze választ kaptam a kérdésemre, és útnak is indultam. Utam során gyakran találkoztam azzal a kérdéssel, hogy hogyan fogtam hozzá, mi az, ami elindított az úton, és kapaszkodót nyújtott a kezdeti nehézségek leküzdése során. 

A HIT! Hinni abban, hogy az életemnek értelme és célja van. Semmi sem történik véletlenül, így a szenvedéseink is jó okkal történnek! 

Erről szeretnék most a teljesség igénye nélkül, néhány sorban írni.

Szeretném itt segítségül hívni Victor Frankl-t, aki azt mondta:

,, Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk."


Témám kapcsán szeretném kiemelni az idézetből a következőket: Hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz (a múltban történt dolgokhoz), milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk? Ezek közül is azt gondolom, hogy a leghangsúlyosabb kérdés az, hogy milyen jelentéssel ruházzuk fel az életünkben bekövetkező, általunk megélt olykor rendkívül kínzó, gyötrő, fájdalmas élményeket.

                                                A hit egészségre gyakorolt hatása

A mai világban azt gondolom, elengedhetetlen az, hogy higgyünk valamiben. Bár azt hiszem, nem mindegy, hogy miben hiszünk. De alapjában véve már maga az, hogy hiszek valamiben olyan élettani folyamatokat eredményez, amelyek kedvezően hatnak az egészségi állapotunkra. Itt szeretném megemlíteni két neves amerikai kutató, Koenig és Cohen nevét, akik a hit psychoneuroimmunológiai hatásait igyekeztek feltárni. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hit befolyásolni tudja az egyes hormonok mennyiségét, mégpedig az immunfunkciókhoz kapcsolódó hormonok mennyiségének fokozását állapították meg. Ez pedig egy hatékonyabban működő immunrendszert eredményezhet, ami elengedhetetlen a megküzdéshez.

                                                     Az élet értelmében való hit

A személyes hitünk meghatározza azt, hogy milyen jelentést tulajdonítunk egy-egy történésnek, eseménynek az életünkben. Szintén Victor Frankl volt az, aki arról beszélt, hogy az életünk során nagyon fontos hinnünk az élet értelmében, a szenvedés értelmében. Vagyis, hogy nem véletlenül, hanem okkal születtünk erre a Földre, és életünknek értelme, célja van, úgy értelme, és célja van szenvedéseinknek is.

Ha tudunk hinni ebben, akkor azt gondolom, hogy képessé válunk arra, hogy könnyebben átvészeljük az életünkkel járó emberpróbáló helyzeteket, továbbá ez a fajta hit és jelentéstulajdonítás lehetővé teszi a lelki fejlődést, és növekedést, mindez jó kiinduló pont lehet a lelki egészséghez és boldogsághoz.