Szeretnék énekelni Neked...

2017.06.05

Az ünnep vége felé közeledünk. De csak az ünnep múlik el. Az Isten szeretete tovább kísér bennünket útunkon. Az úton, mely annyi mindent tartogat számunkra, hol örömöket, meglepetéseket, csodálatos és feledhetetlen élményeket, máshol fájdalmakat, kétségbeesést, küzdelmet. Minden keresztény ünnepen végigjárom gondolatban azt az utat, ami mögöttem áll, és ami elvezetett az Istenhez. 

2014. március 8.-a nagybetűkkel van a szívembe vésve, ez volt az a nap, amikor szövetséget kötöttem az Istennel. Mindig emlékezni fogok azokra a percekre, amikor testi-lelki fájdalmaktól gyötrődve, könnyeimmel küszködve imámban arra kértem, hogy gyógyítson meg, hiszen olyan sok tervem, és álmom van, amiket szeretnék megvalósítani. Azt éreztem akkor, hogy képes lennék mindent megtenni, csak maradjak életben. Így azt ígértem, ha meggyógyulok, életem első helyére Istent helyezem.   Majd 2016. március 27.-én hivatalosan is Isten gyermekévé váltam. 

Gyógyulásom óta igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy eleget tegyek ígéretemnek. 

Egy-egy ilyen alkalommal, amikor visszatekintek a mögöttem lévő útra, mindig megállapítom az életünk olyan, mint a kirakós játék. Ami apró darabokból áll, és ahogy rakjuk az egyik darabot a másik után, azt látjuk, hogy a kép részei, darabjai pontosan illeszkednek egymáshoz. És a végén a darabok egésszé állnak össze, és egy képet kapunk.

Ugyanígy az életben is ott vannak a kapcsolódási pontok, de ezeket már csak akkor véljük felfedezni, amikor visszatekintünk, és meglátjuk az ok-okozati összefüggéseket. 

Amikor a betegségem legsúlyosabb szakaszait éltem, amikor bizonytalan és kilátástalan volt a helyzet, illetve volt úgy, hogy a másnap is... Nem gondoltam, hogy egy napon hálás leszek mindazért, amit át kellett élnem. De hálás vagyok, mert a megpróbáltatások által jutottam el oda, ahol most vagyok, általuk találtam meg az életem értelmét, és az utat egy teljes és boldog élet felé.

Egy számomra nagyon kedves verssel szeretném zárni soraim: 


Szeretnék énekelni Néked, 

Uram, nyisd meg ajkamat, 
hogy szent legyen mindig az ének, 
amely szívemből felfakad.

                                                               Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott 

                                                                           keresztednél ki megpihen, 

hadd zengjem el, hogy megtalált ott 
s békére lelt az én szívem.

                                                                         Szeretném énekelni másnak 

                                                                            hogy Néked énekelni jó, 

hogy életünk bús lázadás csak, 
míg el nem ér az égi Szó.

                                                                        Azt zengeni, a Szót a Szódat,  

                                                                            mely életet adott nekem! 

Szeretnék énekelni Rólad 
halálig engedelmesen.

                                                                          Szeretnék énekelni Néked 

folyton, ameddig itt leszek, 
szeretnék hangot adni, szépet, 
mikor lelkemhez ér Kezed.