Csodálatos találkozás

2017.08.01

A képen látható karkötő számomra a világ legértékesebb karkötője. Pedig nem drágagyöngyből készült, eszmei értéke azonban számomra felbecsülhetetlen.
Gyermekként álmok sokaságát szőttem. Az egyik számomra legfontosabb álmom 4 éves koromban született meg. Megvalósulása többnyire tőlem független tényezőkön múlott, így nem tudtam mást tenni, csak türelmesen várni. Az idő nem tudta elvenni tőlem ezt az álmom, egyre fontosabb, és kedvesebb lett számomra. Azonban úgy tűnt egy idő után, már nem válhat valóra.

Visszatekintve utamra azt látom, hogy a mérföldkövet jelentő pozitív változások mindig a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben következtek be, komoly megpróbáltatások idején.
Mint ahogy ezt Tisch Ferenc is megfogalmazta: ,,Az életemben minden tragédiának tekintett fordulatnak ideje, helye és szerepe volt. Semmi sem történt véletlenül velem. Minden megrázkódtatás mögött volt egy tanítás, egy szembesülés." Számomra sok esetben egy óriási ajándék is volt.

Az álmom, amit 4 éves koromban álmodtam meg, is egy emberpróbáló időszakomban vált valóra, amikor már semmi remény nem volt arra, hogy egy nap még beteljesedhet. Ráadásul az életem is veszélyben volt ebben az időben.
A nap, ami elhozta a változást ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Ígéretesnek tűnt bizonyos szempontból, de meg sem mertem gondolni azt, hogy mit rejteget valójában. 
Ma szívemben ünnepnapként él március 25.-e. Ez volt az a nap, ami magával hozta azt a sorsdöntő találkozást, aminek a következménye álmom beteljesülése lett. Ezen a napon, ha nem is voltak kívülről látható jelei, de három emberi lélek, azt gondolom, egy életre összeforrt. Hogy miért keresztezte utunk egymásét? Nagyon hamar megtaláltuk rá a választ, és ezt követően egy közös úton indultunk tovább. Tudtuk mindhárman, hogy nem könnyű, sőt megpróbáltatásokkal teli út fog a célhoz vezetni. Így is volt. Idővel jöttek az emberpróbáló helyzetek, kihívások. Volt idő, amikor már úgy tűnt, fogytán van az erőnk, és a gondok túlnőnek rajtunk, de mindvégig hittük, hogy a találkozásunknak elrendelt célja van, így küzdöttünk tovább. Azt hiszem, mindhármunk szíve örömmel és boldogsággal teli, mert elmondhatjuk, hogy minden nehézség, és megpróbáltatás ellenére, az első kitűzött célt sikerült teljesítenünk. És én úgy gondolom, hogy a köztünk lévő szeretet és kötelék ez idő alatt csak erősebb lett.

Hogy mi a történetünk tanulsága? 
Én hiszem azt, hogy véletlenek nincsenek. Minden okkal történik az életünkben, legyen az jó és rossz egyaránt. Így nincsenek véletlen találkozások sem. Mindenki, aki az életünk részévé válik, hordoz számunkra valamilyen üzenetet, tartogat egy leckét, megtapasztalást, ami által fejlődhetünk, növekedhetünk, tanulhatunk és erősödhetünk. 
Valamint hiszek abban is, hogy szeretettel, türelemmel, tisztelettel, kitartással, a legemberpróbálóbb helyzetek is leküzdhetőek, a legnehezebb helyzetek is áthidalhatóak!Ezzel a pozitív megtapasztalással, és a mögöttünk lévő idők sok szép emlékeivel, lélekközeli pillanatival a szívünkben megyünk tovább az úton, egy újabb nemes cél elérése reményében.

Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért a találkozásért, ami életem egyik legmeghatározóbb találkozása.

És hogy hogyan kapcsolódik ide a karkötő és mitől olyan értékes? Mert Mi készítettük, hárman. Nem így indult, de így alakult. Ettől lett szebb és különlegesebb bármelyik eddig általam készített karkötőnél.