,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..."(Róm 8,28)

2017.10.22

Nem célom azt a látszatot kelteni, hogy az én életem teljesen problémáktól mentes. Mert nem lenne igaz. És tulajdonképpen akkor nem lenne semmi érdekes abban, amit csinálok. Hiszen akkor nem nehéz jól lenni és boldognak lenni, amikor minden rendben. De ilyen egyébként is csak nagyon ritkán van földi életünk során.

Mint minden ember életében, az én életemben is vannak nehézségek, próbák és kihívások. De másként kezelem már őket, mint egykor .... A múltam megtanított erre... 

Kihívással kellett szembenéznem az elmúlt két napban is, holott ennek semmi előzménye nem volt. Nagyon vártam a hétvégét, a hosszú hétvégét... elterveztem milyen jó lesz találkozni a szeretteimmel, közeli ismerősökkel. Majd a sors közbe szólt. Pénteken teljesen váratlanul rosszul lettem, majd óráról órára fokozódott a helyzet... Miután a péntek délutánt átaludtam, szombat reggelre kicsit jobban lettem. Ennek nagyon megörültem, majd ebédután ismét rosszabb lett minden, és egyre rosszabb. Nagyon rövid idő leforgása alatt ágynak estem. 

Közben folyamatosan a lemondott találkozókra, valamint a betervezett teendőkre gondoltam. Végül a fájdalom és a erőtlenség olyan szinten urrá lett rajtam, hogy már nem gondolkodtam, csak azon, hogy mihez kellene kezdenem, hogy jobb legyen. Időközben kiderült, hogy mi okozza a problémát, de ekkor még egyelőre nem lettem jobban.

Hogy hogyan vált javamra ez a helyzet? Azt szokták mondani, a bajban derül ki, hogy ki az igazi barát, ki az, akire számíthatunk. Fájdalmas és gyötrelmes nap áll a hátam mögött, de hálás vagyok érte. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akikre számíthatok. Akik keresnek, ha baj van, jönnek, és segítenek. Hálás vagyok a "szólj ha bármiben tudok segíteni", "bárcsak segíthetnék", "bárcsak veled lehetnék" tartalmú üzenetekért. Hálás vagyok a látogatásért, az aggódó szavakért és tekintetekért! Hálás a gyógyszerért, amihez akkor sikerült hozzájutnom, amikor már teljesen fogytán volt az erőm és türelmem, az órák óta tartó fájdalmak következtében. 

Reggel ébredés után a címben szereplő igeszakasz jutott eszembe:

,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..." (Róm 8,28) 

Gyakran nem értjük, hogy mi miért történik velünk. Hol van Isten, miért nem segít? - tesszük fel ezeket a kérdéseket, mikor már fogytán az erőnk, türelmünk, kétségbeesésünk közepette. Sokszor csak utólag értjük meg, mi miért történt és látjuk meg azt, hogy okkal történt.